2010. máj. 15. 23:05

Hát igen, azzal a karival akivel igazán akartam volna kipróbálni magam, lényegében fölösleges volt elmennem.

Ilyenkor nemjó nekem lenni.

K 2010. máj. 7. 14:51

Visszaolvasva elgondolkodtam, fogok-e ilyen frappáns, ennyire káromkodós, is ilyen mértékben önfeltáró dolgokat írni, mint (jesszusmaris!) egy évvel ezelőtt...

Hát nemtom.

Az tény, mindenesetre, hogy a fészbúk túl publikus, ez meg kicsit nem annyira, és pont azért, mert külön felület, kérdéses, mikor jut eszembe... de én igyekszem majd, ha van rá igény.

Szerintem majd egy új bőrt is húzok föl, meg a linkjeimet befrissítem.

K 2009. máj. 15. 23:23

Ha mindig úgy viselkednék ahogy érzem magam, ha mindig mondanám, mikor van szar kedvem... nemtudom. Még ígyis úgy érzem sokat panaszkodom.

K 2009. máj. 11. 15:20

Egyszerűen el vagyok telve vele. Idióta nagyon, és szar a szöveg, a zene, de a főgonosz mozgáskultúrája hihetetlen. Mint egy rajzfilmfigura. Azon veszem észre magam, hogy fejtem, ezt most hogy. Komolyan, csak ezért nézem... komolyan!
(Lazy Town)

K 2009. ápr. 23. 2:22

mert eltűnt ez a kibaszott blog

K 2009. márc. 12. 2:02

Rászarok a vászonra és azt mondom, művész vagyok.  És ha nem értik, lenézem őket.

K 2009. márc. 8. 17:30

Mert mi a tájmasszázs?
Ha rádesik Üllő.

 

Szar ez a hétvége, jobb lenne máshol, és kevesebb megfelelési-kényszerrel Sárkány felé.

 

Hja az érik a szőlőt még nem tudom leénekelni, és váltott kézzel, de a corpse bride duett egyszerűbb felét már profin nyomom. Nem vagyok jó irányba motiválva.

K 2009. márc. 7. 1:38

Már csak a csodát várom.

És akkor lehet kicsit jobb lesz, a kurvaéletbe
És lesz mostakarom wii, meg a lakás, sőt részemről még egy klubhelyiséget is adományoznék...XD

 

Ha nem jön be, még mindig várom a multimilliárdos  férjjelölteket.

 

K 2009. febr. 23. 17:53

Persze pont az tudja legjobban felbaszni az agyad, akivel együtt kell élned.

 

K 2009. febr. 20. 22:42

Mert a mi utcánkban mindig megmarad a hó.
Jövök haza, fülemben szól a muzsika. Örülök, ha nem csúszok el, de egy kicsit visszabújok abba az igazi hangulatba. Nana hajjal, orrig kabátban, nézve az egyszerű, puha képet. És igazából átfutott az agyamon, hogy jó ez így még, mert ki tudja, mikor lesz rajtam legközelebb csizma. Vagy mikor látok kutyalábnyomokat a szűz hóban, hülye cinkéket felfújva a fán, mikor figyelem a leheletemen át a sötét vörös jegyet a háztetőnk felett. Mikor képzelem, hogy jön egy hópelyhes lakkcipő, vagy a hedwig's theme.

 

K